Kedves magyar testvéreim Magyarországon, a Kárpát-medencében, és a nagyvilágban!
Az élet hosszú-hosszú út. Vannak sajátos utak is. Az egyik az, amit keresztútnak hívunk. Az életút fájdalmas állomásait jegyzi, a halálba torkollik, és a feltámadásba vezet. Egy világjárvány fogságában járjuk végig ezt a keresztutat. Segíteni szeretnék abban, hogy lelkileg felkészüljünk a lélekjárásra. Trianon óta az engesztelés magyar sorskérdés.
Bátorítónk a Megfeszített, támogatónk a Boldogasszony.
Az első világháború megváltoztatta a nemzetek sorsát, s ezt a nemzetek arculatának lassú átváltozása követi. A háború sújtotta népek között egyetlen egy sincs, amelynek élete, sorsa annyira megváltozott volna, mint a miénk, a magyaroké.
Gondoljunk azokra, akiket elszakítottak tőlünk. Gondoljunk azokra az intézményekre, amelyeket 1000 éven át magyar lélek alkotott. Gondoljunk arra a fenyegetettségre, amely létünknek feszül. Eddig sohasem tudtuk azt, hogy ennyire útjában állunk másoknak, mint, ahogy most érezzük.
Minket halálra ítéltek, kiszolgáltatva e félelmetes hatalomnak, ami életünkben mindent befolyásol. A haldokló sorsát szánták nekünk, aki ég és föld között lebeg. Az ég nagyon messzi van, de a föld se maradandó otthonunk. A magányos haldoklást zúdították ránk, akitől a többiek elhúzódnak, s magunkra hagynak.
Fát is ácsoltak, mint a bitóra felfüggesztettnek. A fa egyik szára vízszintes, a mindent összefogó horizontális, a másik függőleges, a meredeken magasba, az egyetlen Egyhez törő vertikális. Metszőpontja az emberi szív, azt vágják szét. Arra is figyeltek, hogy az ember erősen odaszegezett legyen, s hogy
elszenvedje, földi szabadságunk a szükség kényszeréből fakad.
Töviskoronát is viselnünk kell, hogy átéljük, a végső fájdalom nem a testé, hanem a léleké, az értelemé. A végén minden egy lándzsában összpontosul, amely átdöfött szívünk vérét ontja. Ez a magyarok képe, magyar sorsunk képe, amit Isten állított szemünk elé Nagypénteken, saját Fiában.
Pál apostol írja a keresztényeknek, hogy ők azok, akiknek a szeme elé állították Jézus Krisztust. (Gal. 3,1) „Ő egyeseknek botrány, másoknak oktalanság, de a meghívottaknak Isten ereje és Isten bölcsessége.” (1Kor. 1,23) A mi kérdéseinkre a válasz az Örök Ige, aki maga lett emberré, és mint ember meghalt létünk keresztjén.